- Paige, merre vagy? - hallatszott Phoebe hangja.
    - A konyhában! - hallatszik a földszintrõl a válasz.
    - Mit kotyvasztasz?
    - Na mégis? Mit fõznék egy forróvízzel teli kávéfõzõben? - nézett nõvérére csodálkozva.
    - Jaj, Paige, törõdj bele, Te nem tudsz kávét fõzni! - nevetett húga próbálkozásán.
    - Hát vedd úgy, hogy most tanulok. Egyébként Piper csak hajnali kettõkor feküdt le. Ha dolgozni megy, leborul a székrõl. Szüksége lesz kávéra, ha felébred. - szólt védekezõen Paige.
    - Tudod, hogy most nem kelthetjük fel! Pihenésre van szüksége, nem kávéra!
    - Piper nem beteg. Csak van két eleven fia van, akikre egyébként a hétköznapokon még vigyáznia sem kell. Dolgoznia viszont igen!
    - Azt sem kéne elfelejteni, hogy az egyik egy hónapja halt meg! - Phoebe most már nagyon felhúzta magát. Nem tudta megérteni, Paige miért ragaszkodik ahhoz, hogy Piper korán keljen és munkába menjen.
    - Akinek van egy kicsi, normális énje! - a lányok veszekedésére Piper felébredt és lejött a konyhába.
    - Mirõl beszélgettek? - tudakolta.
    - Mindenfélérõl. Nem fontos. - kórusban.
    - Az kávé? - kérdezett tovább.
    - Igen - mondta Phoebe. - Paige csinálta!
    Piper nem túl feltûnõen visszarakta bögréjét a polcra. - Szóval semmi démon csak "mindenféle".
    - Ja! - felelte Pipernek Paige.
    Ahogy ezt kimondta egy tûzkarika jelent meg egy démon kíséreteként. Pipert célozta meg, a falnak röpítette. Ezután olyan gyorsan, ahogy jött el is tûnt.
    - Piper jól vagy? - kérdezte aggódva Paige.
    - Aha, azt hiszem igen… - ekkor ránézett a karjára, ahonnan erõs fájdalmat érzett;beleállt az egyik gyertyatartójuk.
    - Oké, Piper, Paige mindjárt kiveszi.
    Paige kimondta a "gyertyatartó" szót, és Piper-ön már "csak" egy jó nagy, nyílt seb díszelgett.
    - Tudnám hol van ilyenkor a drágalátos férjecském! - kiabált.
    - Leo! Leo! - ordították, miközben Piper egyre fehérebb lett.
    Végre megjelent egy orb-alak, de nem Leo-é. Nem is férfi alakzat volt. Egy nõ. Aztán egyszercsak tisztán láthatóvá vált. Fiatal, vékony, szõke, mosolygós, elegáns ruhába bújt, szolidan sminkelt lány volt.
    - Hívtatok? - kérdezte.
    Körbenézett, aztán észrevette Pipert, odaszaladt hozzá és meggyógyította.
    - Ezt hogy csinálta? Paige, ezt hogy csinálta? - Phoebe kitátott szájjal motyogott. - Na és hol van Leo?
    - Fényörzõ vagyok. A Ti fényörzõtök!
    A lányok döbbenten szemlélték.
    - Ha nincs más dolgom, én megyek…egyébként Jenny. Elorbolt.
    - Ezt nem hiszem el! Christ is nehéz volt elfogadnom! - kiabált.
    - Mármint amikor jött?
    - Igen! Mégis mire gondolnék, Paige? - folytatta a kiabálást - Én naiv! Azt hittem végre visszakapjuk Leo-t és család lehetünk! De nem! Ilyen velem nem fordulhat elõ!
    - Talán nyugodjunk, meg oké? - nyugtatott Phoebe.
    - Igen Piper, - folytatta Paige - Lehet, hogy Leo egy kicsit pihen, és addig ez az izé…Jenny csak ideiglenes.
    - Ja, persze, Hawaii-ra ment kikapcsolódni, meg relaxálni, mi? - Piper nem tudta fékezni a dühét.
    Ahogy így veszekedtek, észre sem vették, hogy a démon újra felbukkant. Hátulról átkarolta Pipert és eltûnt vele.
    - Te jó ég! - szólt ijedten Phoebe.
    - Gyerünk, menjünk utána!
    - Nem, most még nem!
    - De miét nem? - csodálkozott Paige.
    - Nem tudunk semmit a démonról. Minket is elkap, és így senkinek sem lesz jobb! Segítségre van szükségünk!
    - Úgy érted…Jenny?
    - Pontosan! - mondta Phoebe, és már kiabáltak is.
    - Jenny!
    Megjelent a lány, aki még vidámabb volt, mint elõször.
    - Valami baj van?
    - Igen, az - hadart Paige - szóval jött a démon és elvitte magával Pipert.
    - Aha…akkor megyek, megkeresem. Ha nem jönnék vissza, akkor…elõször is nézzetek után az Árnyak Könyvében. Csak akkor gyertek utánam, ha két óra múlva nem jövök vissza a nõvéretekkel. - ezzel elorbolt.
    - Nem is olyan vészes a csaj. - állapította meg Paige.
    - Jaj, Paige, ez most nem lényeg!
    Jenny megtalálta azt a barlangot, ahol a démon rejtõzött.
    - Hé, te, kõfejû! - szólította meg lazán a démont. Egyébként nagyon igaza volt, mert a démon neve egyébként kõdémon volt és a testének felülete is ahhoz hasonló volt.
    - Kíváncsi vagyok meddig leszel ilyen megabiztos! - a démonnak ezek a szavak sátáni mosolyt csaltak az arcára, Jenny arca pedig eltorzult a félelemtõl; meglátta az árnyõrpuskát…Belelõtt a lábába.
    - Úristen! - Piper nagyon megijedt, ahogy látta a lányt olyan hirtelen összeesni.
    Eközben a Halliwell-házban…
    - Oké, letelt az egy óra! Menjünk, Paige!
    - Oké. Megvan a bájital?
    - Igen, na siessünk!
    - Jól van na! Induljunk.
    A két lány beorbolt egy szikla mögé. Piper gyorsan odasúgott nekik egy "épp itt volt az ideje" mondatot, azután Phoebe kiállt a barlang közepébe. A démon megfordult csak bámult Phoebe-re. Paige így akadály nélkül rádobhatta a fõzetet. Nagyot csattant az üvegcse és a démon lassan elkezdett füstölni, aztán a hatalmas, vörös tûz lelohadása után már nem maradt semmi a belõle.
    - Hát akkor szerintem mehetnénk… - szólt Phoebe.
    - Jól van - mondta Paige, miközben kihámozta nõvérét sziklához kötött kötélbõl.
    - Várjatok! - Piper megmozgatta végtagjait. - A lány. Megsérült.
    Belekaroltak Jennybe, és hazaorboltak. Nem nagyon kellett aggódniuk;Leo már ott várta õket. Phoebe és Paige kimentek a nappaliba a konyhából, és lefektették Jennyt a kanapéra.
    - Miért nem jöttél elõbb? - Piper odaszaladt hozzá és átölelte.
    - Drágám, figyelj, én csak azt akarom… - Leo hangja elcsuklott.
    - Remélem nem rossz hír. Annyira örülök neked! - Piper még nem vette észre Leo feszültségét.
    - Piper! - gyengéden eltolta magától - Nem…Nem én vagyok a fényörzõtök. Már nem. Ezt meg kell értened.
    Leo újra át akarta ölelni.
    - Hogy micsoda?! - most Piper lökte el õt, nem mondhatni, hogy gyengéden.
    - Jenny az új fényörzõtök. Erre rájöhettél, amikor õ jött le, pedig engem hívtatok.
    - Nekem nem kell egy 20 éves kislány! Nekem csak Te kellesz! Ezt meg neked kell megértened!
    - Én sajnálom! Tényleg. Jenny rendes lány. Kedvelni fogjátok.
    - Hát én biztos nem! - Piper olyan hangosan kiabált, hogy már az egész ház zengett tõle.
    - Piper, nyugodj meg. Megígérem, hogy próbálok minél több ideig lent lenni. Megpróbálom. Komolyan.
    Piper horkantott egyet.
    - Most menj, gyógyítsd meg - most már sokkal nyugodtabb hangja volt.
    - Kérlek, légy hozzá kedves.
    - Ja, persze, persze.
    Leo átsétált a nappaliba, és meggyógyította a lányt. Leo valamit súgott neki, aztán együtt felorboltak.
    - Szóval? - kezdte Phoebe.
    - Szóval mi? - Piper úgy csinált. Mintha nem értené húgát.
    - Mirõl beszéltetek Leoval?
    - Hát…Csak Jennyrõl.
    - Igen, és? Azon belül? - kérdezte Phoebe.
    - Nagyon jól tudod, Phoebe. - felelte Piper. - Arról, hogy Jenny az új fényörzõnk.
    - Á, szóval…megbékéltél?
    - Hát, mit mondhatnék. Jenny feláldozta magát értem. Vagyis. Majdnem. Egész rendes lány.
    - Ezt örömmel hallom! Na, megyek és lezuhanyozom. Már ha Paige valaha kijön a fürdõbõl.
    Elmosolyodtak. Phoebe fáradtan lépkedett felfelé a lépcsõn, Piper pedig leült a télikertben. Miközben kinézett az ablakon és álmosan nézegette a csillagokat azon gondolkodott, vajon mi várhat még rá a boldogsághoz vezetõ úton, és egyáltalán mikor éri el a célt.