Szép decemberi éjszaka volt. Csak úgy esett a hó, mintha Holle anyó rázná a paplanját. San Francisco lakói karácsonyi lázban égtek A kisgyermekek, már megírták a levelet a Télapónak, hogy karácsony reggelén mit szeretnének látni a fa alatt. A szülõk, ahogy gyermekeik ragyogó arcára néztek, valahogy visszaemlékeztek gyermekkoruk karácsonyaira, mikor lesték a jó öreg Télapót. Persze sosem sikerült meglátni, mikor teszi le a karácsonyfa alá a csomagokat. Most az õ gyermekeik is megismerik a csalódottságot és a boldogságot egyaránt.
Az utcán csak pár autó ment, ilyen szakadó hóesésben éjszaka csak azok mennek kiknek, muszáj. Egész város tele volt díszítve füzérekkel, fényekkel. Várták az év legszebb ünnepét, a szeretet ünnepét.
A Halliwell testvérek épp fent aludtak a szobájukban. Illetve csak Prue és Piper, mert Phoebe-nek nem jött álom a szemére. Forgolódott egy ideig az ágyban, aztán úgy döntött, hogy lemegy a konyhába inni egy pohár tejet. Lassan leosont lábujjhegyen, a lépcsõn, nem akarta, hogy zajt csapjon és felébressze nõvéreit. Miután leért a konyhába kinyitotta a hûtõszekrény ajtaját és kivett egy doboz tejet, majd az egyik szekrénybõl egy poharat. Teletöltötte és megitta. Nagyon jólesett neki ez a hideg tej, sajnos, ahelyett hogy elálmosodott volna, inkább még jobban felébredt tõle. Eszébe jutott, hogy nem is nézte meg az elõzõ napi újságokat sem. Úgy döntött, mivel nem álmos ráér átnézni õket. Megkereste a szokásos helyüknél, majd el kezdte böngészni. Mindenhol a szokásos cikkek, autó-és buszbalesetek, földrengések Távol- Keleten, rablások, sztárpletykák stb. stb. Mikor már majdnem úgy gondolta semmi érdekfeszítõ esemény nem történt akadt meg a szeme egy közepes mennyiségû cikken. A cikk címe: Egy gyermek halála
A cím így magában nem jelent semmit, mert sajnos halnak meg gyerekek, de Phoebe-t mindig is izgatta, ha történik valami egy ártatlan gyermekkel. A cikk a következõ volt:
"Egy igen sajnálatos esemény történt tegnap délelõtt 9 óra tájban. Egy 5 éves kisfiú kint játszott, a szülõk pedig otthon hagyták. Miután 2 óra múlva hazaérkeztek, a szülõk megmagyarázhatatlan okokból holtan találták a gyermeket, magukat hibáztatják a történtekért. A holtesten semmi seb nem látszik, fojtogatásnak semmi nyoma, de a kisfiú nyakán bal oldalt egy megmagyarázhatatlan fekete folt található. Ha tudunk újdonságokkal szolgálni, mindenképpen megírjuk."
Phoebe-t teljesen ledöntötte a hír a lábáról, szegény kisgyermek, milyen kis ártatlan és pont neki kellett meghalnia. El sem akarta hinni, hogy történhetett. Nagyon különös és furcsa eset.
Visszament aludni a szobájában. Miután befeküdt az ágyába nagyon sokáig gondolkodott errõl a gyerekrõl. Mit is írt az újság? "A holtesten semmi seb nem látszik, fojtogatásnak semmi nyoma, de a kisfiú nyakán bal oldalt egy megmagyarázhatatlan fekete folt található. "Fekete folt" fekete folt. Nagyon érdekes. Aztán ezzel a tudattal el is aludt.
Másnap reggel 8- kor a Halliwell házban már mindenki talpon volt. Piper épp valami ínycsiklandozó reggelit készített a konyhában Prue is ott volt, szürcsölgette reggeli kávéját és várta húga finom reggelijét. Ekkor érkezett le Phoebe a szobájából a konyhába. Nagyon kimerültnek látszott, mint aki keveset aludt.
- Jó reggelt - köszöntötte nõvéreit
- Jó reggelt - mondták kórusban
- Mindjárt kész a reggeli! - jelentette ki Piper
- Már alig várom, mert kopog a szemem az éhségtõl - jelentette ki a legfiatalabb testvér
- Az enyém is - így a legidõsebbik
- Türelem rózsát terem - mondta a harmadik lány
Phoebe a konyhaasztalon meglátta a friss újságokat. Mindjárt nyúlt is értük, hátha van valami hír a gyerekrõl. Testvéreinek még nem szólt egy szót sem, hiszen nem is volt alkalom rá. Meg is találta, amit keresett. Nagy szalagcímmel volt díszítve: " A tegnap meghalt kisfiú édesanyja öngyilkos lett." A cikk ez volt:
" A gyermek ki rejtélyes módon életét vesztette édesanyja az éjjel fejbe lõtte magát, mert akkora csapás volt a számára, hogy az egyetlen gyereke meghalt, hogy nem tudta feldolgozni azt."
A cikk mellett egy aranyos szõke kisgyermek nézett Phoebe-re mellette pedig az édesanyja volt. Hirtelen a lánynak látomása lett, amint a képen látható gyermek feküdt egy kivilágított asztalon lekötözve és körülötte warlockok állnak és énekelnek, valamint mennek körbe-körbe, mint mikor az ovisok körtáncot járnak, csak itt nem fogták egymás kezét, hanem a saját kezeiket fel-és leemelték. Szegény kisgyerek csak sikongatott és sírt. Majd a látomás megszûnt a lánynak. A legfiatalabb Hallivel testvér halálra ijedt ilyen borzalmat, még nem látott. Olyan sápadt lett, hogy nõvérei rögtön látták, hogy valami baj van.
Phoebe mindent elmesélt testvéreinek. Õk is elborzadtak a hír hallatán.
- Azonnal keressük meg az Árnyak könyvét - ajánlotta Prue
- Igazad van - mondták a húgai
Fel is mentek a padlásra. A könyv a szokásos helyen volt. Mikor a lányok odamentek a könyv lapjai magától kezdtek el mozogni. Mikor megállt egy oldalon Phoebe elkezdte hangosan olvasni, amit a könyv írt.
- Ezek igen ritka és különleges warlockok, akik gyermekeket ölnek úgy, hogy semmilyen eszközt nem használnak, csak rettegésben tartják. Az áldozat a puszta félelemtõl és ijedtségtõl hal meg, majd a tetemen egy fekete foltot rajzolnak, ami az ujjukból szivárog ki, leggyakrabban az áldozatok nyakán szokták végezni, de megtalálható kézen, háton és mellkason is. Azért pont gyermekeket ölnek meg, mert ezek a warlockok csoportban vannak és olyan szörnyek, kiknek nem jutott boldog gyermekkor. Olyan gyermekek kiket szüleik szeretnek, azokat ölik meg, hogy ne legyen a földön boldog család. Megölni õket úgy lehet, hogy el kell mondani az alábbi varázsigét:
Tûnjetek el gonosz démonok, mi a három erõ legyõzünk titeket kik boldog családokat tesztek tönkre, ártatlan gyermekeket öltök meg! Mi a világ legnagyobb boszorkányai nem hagyjuk a kis gyermekek halálát és a szülõk tönkretételét!
Ezennel be is csukták az Árnyak könyvét. Mindenki azon gondolkodott most hogyan tovább. Egy kis idõ múlva Piper szólalt meg.
- Szerintem, ki kell deríteni hol lakott a kisgyerek. Hogyan fogjuk megoldani?
- Én tudom már - mondta Phoebe
- Hogyan? - kérdezték a lányok
- Bízzátok csak rám - jelentette ki, majd elment, nõvérei pedig követték
Phoebe lement és a telefont emelte meg, majd tárcsázott egy számot. Prue és Piper érdelõdve figyelték kishúgukat.
- Hallo? Jó napot! Maga az fõszerkesztõ úr?". Meg tenne valamit? ". Megadná a nevét és a lakcímét, valamint szüleik nevét annak a gyermeknek, aki különös módon meghalt? " De uram, lehet, hogy tudok segíteni. Nagyon kérem, legyen olyan kedves! - ekkor már Prue és Piper tudta, hogy az újság szerkesztõségével beszélget a lány - Igen, szóval a gyermek neve David Cromwell, értem, anyja neve Jennifer Johnson leánykori néven és késõbb Jennifer Cromwell lett miután férjhez ment, aha, apja neve Arthur Cromwell értem uram. - majd a lány felírta a család lakcímét és a hüvelykujját nõvérei felé mutatva jelezte, hogy minden a legnagyobb rendben - Még egyszer nagyon köszönöm fõszerkesztõ úr! Viszonthallásra - majd egy kis idõ múlva le is rakta a kagylót.
- Ezt jól elintézted - mondta Piper
- Ugye? A következõ dolgunk az lesz, hogy elmegyünk a megadott címre és beszélünk a gyerek édesapjával - jelentette ki határozottan a legfiatalabb testvér
- Rendben. Remélem sok mindent meg tudunk az apától, ami nyomra vezetne minket - mondta Piper
- Mire gondolsz? - kérdezte Phoebe és Prue
- Hát csupán arra, hogy megtudunk a gyerekrõl valamit, hogy mit szeret csinálni és hova szokott menni ilyesmi. Ezek látszólag teljesen érdektelen kérdések, de lehet, hogy hasznosak.
- Értem. Akkor azt javaslom, hogy induljunk. - mondta a legidõsebb Halliwel nõvér
Elindultak Kiléptek a ház kapuján, és mindhárman beültek Piper autójába és elhajtottak a megadott címre. Nagyon hideg decemberi délelõtt volt. Kabát volt mindhármukon de úgy reszkettek a hidegtõl, mint a kocsonya.
A megadott címre egy barátságos ház tartozott. Reszkettek most már nem csak a hidegtõl, hanem a félelemtõl is. Nem tudták mi vár rájuk, mi van tulajdonképpen ház mögött. Miután felértek a lépcsõn és odaértek a kapuhoz. Prue lassan kopogni kezdett. Egy perc múlva csikordult az ajtó és egy úr nyitott ajtót, nem lehet több 40 évesnél.
- Jó napot! - mondták kórusban a lányok
- Jó napot! - így a férfi
- Én Prue vagyok ezek itt a húgaim: õ Piper, õ meg Phoebe.
- Miben segíthetek önöknek? - kérdezte
- Maga Arthur Cromwell? - kérdezte a középsõ
- Igen én vagyok. Mégis mondják már, meg mi járatban vannak itt?
- Mi csak a halott kisfiát láttuk az újságban és" - kezdte Phoebe, de Arthur félbeszakította
- Nézzék, ha csak azért jöttek ide, hogy szimatolgassanak az ügyben és zaklassanak akkor köszönöm, már el is mehetnek.
- Elhiszem, hogy már elege van a zaklatókból a cikkek után. Uram, kérem, hallgasson meg minket csupán 10 percet, rabolunk el az ön idejébõl. Bemehetnénk? Higgye, el lehet, hogy tudunk segíteni magán! - magyarázta Prue
- Rendben van! De csak 10 perc! - egyezett bele Arthur
Bementek. Tágas elõszoba fogadta õket, jobbra a nappali, balra pedig a konyha volt. Fent volt 4 szoba egy David-é, egy hálószoba, egy vendégszoba valamint a fürdõszoba.
Arthur bevezette a lányokat a nappaliba és hellyel kínálta õket.
- Hozhatok maguknak valami üditõt? - ajánlkozott a férfi
- Köszönöm én egy ásványvizet kérek - mondta Prue
- Én egy limonádét - így Phoebe
- Én kólát legyen szíves - fejezte be a kívánságokat Piper
- Rendben. Máris hozom! - majd elviharzott a konyhába
Egy kis idõ múlva vissza is tért 4 pohárral. Saját maga sört ivott.
- Nos, azt mondták, tudnak segíteni. Ugye?
- Igen, de mielõtt segíteni tudnánk, szüksége lesz, hogy kérdéseinkre válaszoljon! - jelentette ki Prue
- Értem - mondta a férfi
- Oké. Szóval elsõ kérdésünk az, hogy mesélje el nekünk, hogy mikor látta utoljára a kisfiát és az éppen mit csinált.
- Hát a feleségemmel délelõtt elmentünk, de csak 2 órára átugrottunk a szomszédba. Mire hazaértünk már halva találtuk a fiamat - érzékenyült el Arthur
- Ez iszonyú szörnyû lehetett! A saját gyermekemet látnám holtan én nem is, tudnám, mit tennék - mondta Prue
- Én biztos megõrülnék! - jelentette ki Piper
Egy kis idõ elteltével Phoebe megszólalt:
- Megnézhetném David szobáját?
- Persze. Fent balról a második - jelentette ki határozottan Arthur - Felkísérjem vagy egyedül is boldogul?
- Köszönöm szépen. Igazán nem kell a segítség.
Ezennel a lépcsõ felé vette az irányt és felment. Fent bement balról a második ajtón és valóban egy gyerekszobába tért be. A tapétán mesefigurák képei mosolyogtak a lányra. Szinte úgy érezte magát, hogy újra gyerek lett. Az ágy mellett az ablakkal szembe volt egy kis asztalka és a kis David ott szokott színezni és rajzolni.
Phoebe odament az asztalkához és megnézte a rajzot egy házikó, füstölgõ kéménnyel, kerttel, virágokkal és fákkal, fent felhõk, és mosolygó napocska tarkította az eget. Szokásos mindennapi rajzocska, semmi extra nem volt rajta.
3 perc múlva gyereksikongatás hallatszott kintrõl, mert az ajtó ki volt nyitva. Phoebe halálra rémült és lefutott.
- Már meg is nézte a szobát? Tetszett? Mit látott? - érdeklõdött a férfi
- Á, hogyne tetszett volna. Minden gyerekszoba nagyon szép. Semmit sem láttam. - "Inkább azt kérdezte volna, hogy mit hallottam.” Gondolta a lány.
- Jól van, azt hiszem indulnunk, kell - jelentette ki Prue és fel is álltak Piperrel
- Rendben. Ki kísérem önöket.
- Köszönjük. - válaszolták a lányok
- Viszontlátásra! - mondta a férfi
- Viszontlátásra! - így a Hallivell testvérek
Miután kiértek és elbúcsúztak Arthurtól Phoebe, izgatottan elkezdte mesélni a lányoknak mit hallott.
- Biztos gyereksikolyt hallottál? - kérdezte Prue
- Igen, biztos. Itt a közelben. Siessünk, keressük meg, mert lehet, hogy meg tudjuk még akadályozni a gyilkosságot. - utasította õket a legfiatalabb lány
- Rendben. - egyeztek bele - Figyelj, honnan gondolod, hogy meg akarják ölni a warlockok. Lehet, hogy egyszerû gyereksikongatást hallottál
- Nem tudom, de érzem, hogy az, amire gondolok, érzem itt - és odatette szívére a kezét
Elindultak arra amerre Phoebe indult, remélték, megtalálják azt a helyet. Nem soká kellett menniük. A háztól 2 saroknyira egy elhagyott utcácska vezetett és ott volt egy kis lak. Az ajtó szerencsére nyitva állt. Reszketve léptek be rajta. Koromfekete volt minden, alig láttak valamit. Egyenesen mentek. Majd láttak egy kis nyílást jobbra, halvány fény szûrõdött ki onnan. Feláldozták a kislányt, illetve ahhoz készülõdtek. A kisgyermek el volt kábítva félig aludt félig, magánál volt. Ugyanolyan volt minden, mint Phoebe látomásában. A lány fel is ismerte a helyet és a szörnyeket. El is mesélte a dolgot a nõvéreinek.
Ekkor hirtelen a hátuk mögött lépéseket hallottak. Megfordultak. Arthur volt az warlock képében.
- Maga az? - kérdezte Prue
- Igen. Én vagyok. Én tudtam magukról mindjárt, hogy kik, mikor megérkeztek. De titkoltam, hogy ki vagyok
- Nekem, rögtön gyanús volt. - mondta Piper
- Ha maga warlock, akkor a fia, David is az lehetett, nem? - kérdezte Phoebe
- Nem, õ nem volt a fiam. Õ csak a nevelt fiam volt. Jennifer elsõ férjének a fia. Miután meghalt az elsõ férje nevére vettem a gyereket. Szegény David, sosem tudott igazán megkedvelni, nem úgy, mint az anyja. Jennifer szemében én voltam a megtestesült ártatlanság. Sosem gondolta, hogy én gonosz lennék.
- Miért akarta pont õt megölni?
- Mert úgy éreztem, hogy Jennifer jobban szereti David-et, mint engem. Meg sosem volt igazán jó warlockgyerekkorom, mert apám és anyám, nem szerettek, a bátyámat persze igen. Egyenesen rajongtak érte.
A lányok kihasználták az alkalmat, és míg a férfi beszélt Prue használta az erejét. Fogta a férfit és hátradobta, az meg háttal neki ment egy hatalmas ládának, ami a lakban volt. A zörrenésre a többi warlock is elõjött, hogy megnézzék mi volt ez. Szerencsére épp idõben, mert a kislány még életben volt, bár nagyon el volt kábulva.
Piper gyorsan lefagyasztotta õket, közben elgondolkodtak a varázsigén. Szerencsére emlékeztek rá. Mikor megszûnt a Piper erejét okozó hatás gyorsan elmondták 3-szor a varázsigét:
Tûnjetek el gonosz démonok, mi a három erõ legyõzünk titeket, kik boldog családokat tesztek tönkre, ártatlan gyermekeket öltök meg! Mi a világ legnagyobb boszorkányai nem hagyjuk a kis gyermekek halálát és a szülõk tönkretételét!
Aztán a démonok felrobbantak és elnyelte õket a semmiség. Legutoljára Arthur halt meg hosszú haláltusa után vált köddé.
A lányok kiszabadították a kislányt. Annyi ereje volt, hogy elmondja mi a neve, és hol lakik. Annie-nek hívták és nem messze lakott a Cromwell családtól. Annie szülei nem gyõztek hálát adni, amiért épségben és egészségben megtalálták a lányukat. Hallivell nõvérek boldogok voltak, hogy örömet okozhattak.
Másnap a házban a lányok a konyhában ülnek az asztalnál és olvassák az aznapi újságot. Ezt írja:
"Arthur Cromwell a titokzatos módon megölt David Cromwell apja szintén rejtélyes módon eltûnt. Hollétérõl senki nem tud eddig semmit, ha mégis valaki ne tán tudna mondani valamit, akkor hívja fel ezt a telefonszámot"
A cikk alatt szerepelt egy telefonszám.
- Én nem tudok a férfirõl semmit. Te tudsz Prue? - kérdezte Phoebe
- Nem - mondta a legidõsebb
- És te Piper?
- Én sem - jelentette ki a legfiatalabbik
Nevettek egy jót. Aztán elkezdtek témát váltani.
Kint zuhogott a hó. 2 nap múlva karácsony. A Halliwell nõvérek már jó elõre megvették az ajándékokat, amiket egymásnak fognak adni.
A kis Annie is boldogan tölti családjával a karácsonyt és már el is felejtette, hogy mi történt vele. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
